És az igaz, h jól érezted a dolgokat,
Egyszer álmodtam egy helyről,
Egy keservesen félelmetes ösvényről,
Bizonyára... mi, mint egy pár, sétáltunk.

Nevetsz? Nevetsz?
A természetednél fogva mosolyognál,
Letörölnéd a könnyeidet.
Amikor az érzéseid megsérültek... és megbotlottál...
Ez az amit mondtál...

Téged támogatva akarok sétálni...
Szerintem van egy fajta fal, ami az utunkban áll,
De nem magas,
Ha igaz, hogy egy pár vagyunk...
Fel fogom fedni a kincsem?

Túl sok idő kiszámolni, mikor találkoztunk,
És olyan dolgokat, mint a lágatott napokat...
Véletlenül találkoztunk. Ez egy váratlan érzés volt...
Holnap elmegyünk...
És összejövünk egy csekély dologgal, mint egy nevetés...
Szerintem ez mind boldogság, ha egy pár leszünk

Még nem vagyok annyira határozott,
De te vagy az akiben megbízok.
És így élve, nem tűntem utálatosnak...
Találkoztam veled...

Téged támogatva akarok sétálni...
Szerintem van egy fajta fal, ami az utunkban áll,
De nem magas,
Ha igaz, hogy egy pár vagyunk...
Fel fogom fedni a kincsem?

Hé, mindvégig... mindvégig úgy tűnt...
Ez az az oldalad volt, ami kitisztította a lelkem...

Téged támogatva akarok sétálni...
Szerintem van egy fajta fal, ami az utunkban áll,
De nem magas,
Ha igaz, hogy egy pár vagyunk...
Fel fogom fedni a kincsem?

Mikor van az a nap?Amikor eljön az idő,
Hogy elmenjünk arra a helyre...
Az öröm. Megosztjuk? Egy pár. Fogni a kezed.

Folyamatosan akarok veled sétálni
Csapkodjuk a szárnyainkat többször fel és le.
De biztosan felfedezzük azt a helyet,
Nem akarjuk elveszíteni az utunkat.
Folyamatosan akarok veled sétálni
Csapkodjuk ezeket a zavaró szárnyakat 
Nem akarjuk elveszíteni az utunkat.
Ez jó, hogy tovább jussunk.