Felnőttem így hozzászoktam az elveszett gyerek látványához az utcán,
Ami üressé tette a szívemet
Habár az út keskeny, hosszú és rögösNem fogok visszafordulni
Nem ragadhatom meg a kinyújtott kezet
Tudtam, hogy a dolgok nem változhatnak meg

Nem baj, hogy mennyi idő múlik el
Várni fogok rád ezen a helyen

Látni akarlak
Látni akarlak  
Látni akarlak, de nem vagy itt
Egyedül vagyok, olyan egyedül
Téged szólítalak
Mindig, mindig énekelni fogok
Így elérhetek hozzád

Az arcod nem szűnik meg mutatkozni, ugye?
Az jó, hogy a kitisztult eső után,
Egy igazán gyenge ember nem sétálhat
De nem fordulhat vissza sem.
Reméltem, hogy a gondolataid nem érhetnek el annyira,
Hogy képtelen legyek többé énekelni

Nem baj, hogy mennyi idő múlik el
Várni fogok rád ezen a helyen

Látni akarlak
Látni akarlak  
Látni akarlak, de nem vagy itt
Egyedül vagyok, olyan egyedül
Téged szólítalak
Mindig, mindig énekelni fogok
Így elérhetek hozzád
Ez nem olyan, mintha csak megosztottuk volna a bánatot
De ezután soha semmi sem fog már változni
Mert szeretlek

Látni akarla
Látni akarlak  
Látni akarlak, de nem vagy itt
Egyedül vagyok, olyan egyedül
Téged szólítalak
Mindig, mindig énekelni fogok
Így elérhetek hozzád